A 90-es években lettem a kémények szerelmese. A gimnázium elvégzése után, rikkancsként dolgoztam. Volt egy kedvenc vevőm, aki kéményseprő volt Kőbányán. Nagyon sokat mesélt a kalandokról, ami a munkájával járt, én pedig szinte még gyerekként, ittam a szavait.
Már barlangásztam, így a magasság és mélység közel állt a szívemhez. Addig addig mesélt, még egy nap a Kéményseprő Vállalat munkafelvételi osztályán találtam magam. Rengeteg profi szakembertől tanulhattam meg a Tüzeléstechnikai Rendszer Ellenőrző és Karbantartó szakmát.
A 2000-es évek elején, kipróbáltam magam más területeken is, de a kémények szerelme, soha nem múlt el. A "véletlenek" összjátéka, összehozott egy kéménybéleléssel foglakozó vállalkozóval, akvel jó barátok lettünk és végül visszacsábított a szakmába 2007 nyarán. Nem kellet sokáig győzködni. 3 évig tanultam nála a kéménybélelés minden fortélyát, amiért soha nem tudok elég hálás lenni Neki.
2010-ben elkezdtem a Furakéményt felépíteni, önnáló vállalkozásként.
- Ez cégem mottója anno és azóta is.-
